Az embernek a társa hiányzik. 

Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, 

de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. 

Soha, egész életében.

A társtalan ember hozzászokott ugyan, 

hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, 

megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget
 - de a lélek mégis tudja, 

hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. 

És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!