Szeretet... Mi is a szeretet? 

Érzelem...? De valóban érzelem?

Ennél több... 

A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. 

A szeretet mindig a másik emberért létezik. 

Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár.

Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, 

amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, 

amikor a másik már nem szeret. 

Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.

Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem,

együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...

A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. 

A szeretet törődő és felelősségteljes.

Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire.

Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.

Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével.

Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, 

akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, 

és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. 

A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől.

A szeretet elfogadás. 

A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. 

Nem akarja megváltoztatni. 

Megváltoztatni csak önmagunkat lehet.

Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. 

Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. 

Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat,

annál értékesebb lesz életünk.