2013. július 28., vasárnap

Végre itt vagy, egész nap vártam,
hogy láthassam a betűket amiket írsz nekem.
Nem tudlak most magam mellett,
mert egy pillanatra elválasztott minket az élet.
Szeretném hinni, hogy csak egy pillanat és nem több.
 Mégis tudom, lehet nagyon nehéz lesz, kicsit félek tőle,
de szembe kell szálljak valahogyan vele.
 Mert csak így derül ki, van -e jövőnk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése