Mennél, futnál, repülnél. Valahová. 

Mindegy, hová, csak nagyon-nagyon messze. Tőle. 

Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, 

hogy hová, merre... 

Aztán az első kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. 

Hiszen Ő benned van. 

Bárhová mész, mindenütt Ő vár, bárhová nézel, Őt látod. 

És érzed. Azt is, hogy szüksége van rád. 

És megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd.

 Oda, ahol vár rád.