Már nem akarlak meghódítani,
álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren,
majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni,
mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek,
nem megszerezni, nem birtokolni akarlak,
nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.
A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok.
Kiírlak magamból.
Csak rám ne nézz.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése