Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. 

Már nem fájt semmi. 

És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. 

Sem a földön, sem az égben. 

Nincs ő sehol, az a bizonyos. 

Csak emberek vannak, s minden emberben van 

egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, 

amit a másiktól várunk, remélünk. 

Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, 

az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. 

Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, 

salak és sugár, minden.