Édesanyám!

Rád gondolok...

Úgy szeretnék most visszamenni az időben.... legalább pár percre.

Beteg ágyadon feküdve fogtam törékeny kezed, majd azt mondtad: 

"Mi lenne velem nélküled?"

Azt hiszem tudtam, hogy az utolsó óráim azok veled, 

mert lassan szállt ki belőled az élet,

erőd elhagyott, s már készültél máshová.... 

de még akkor is hazudtam magamnak:

"Nem! Nem mehetsz!"

És elmentél.... és én nem tudtalak megmenteni.

Csak pár perc Édesanyám, pár percre hagy szorítsam még két kezed.

Mondd! Miért nem lehet?