Amikor azt gondolod, hogy veszteség ért, 
akkor azt is gondolod, hogy az élet elvesz tőled valamit.
Úgy érzed, amit annyira szerettél volna, szertefoszlott.
Tudom, hogy nagyon nehéz a dolgokra másképpen nézni.
Mert amikor lelkedet ködfátyol fedi, 

és nehezen szökik át rajta a fény,
akkor be vagy zárkózva piciny kis szobádba, 

és elveszted a reményt.
Kérlek, ne zárd be teljesen a szíved.
Engedd meg az életnek hagy mutassa meg, 

hogy minden érted van.
Mindig minden érted történik.
Minden kudarc, fájdalom ellenére az események téged segítenek.
Pontosan ebben a nehéz időben rejlik önmagad megismerése.
Nézz rá kívülről a mindent látó szemeddel, 
hogy mit tanít ez a helyzet neked.
Talán még nem álltál készen?
Talán nem voltál a helyeden?
Talán nem értékeltek, nem becsültek, vagy te nem becsültél?
Amikor elcsendesülsz és magadba nézel,
visszatekintve az eseményeket, minden értelmet nyer.
És itt lesz a legnagyobb feladatod.
Türelemmel fogadni a megértést,
megengedni a kibontakozást.
Engedni az életednek, hogy haladjon abba az irányba
ahol megtalálod újra önmagad.
Sötét szobádba lassan beárad a fény,
és újra hiszed majd, hogy mindig van remény.