Nem veszíted el az embereket.

Azt a verziót veszíted el, 

amelyet róluk a fejedben építettél fel.

Azt remélted, hogy ezekre a verziókra van szükséged.

Meggyőzted magad, hogy ezek léteznek, 

mert az igazsággal fájdalmas lett volna szembenézni.

Eljön egy nap, amikor az illúzió megreped.

A kifogások elfogynak, már nem védik meg

az általad teremtett illúziót.

És megérted, hogy jobban szeretted a saját

fantáziádat, mint a valóságot.

Ez az, ami igazán fáj, nem egy ember elvesztése,

hanem az illúzió halála.

Szembesülsz az igazsággal.

Innentől pedig újraválaszthatsz.

Azt, aki és ami valódi.

Itt kezdődik az igazi béke és szabadság.