Egy nő, aki sokáig volt egyedül,
nem azért erős, mert nem volt választása,
hanem mert megtanulta önmagát kézen fogva felemelni.
Megtanulta betölteni a csendet,
és már nem fél attól, ha senki nem érti meg őt.
Egy ilyen nő nem könyörög a szeretetért, 
nem kapaszkodik, nem alkudozik.
Tudja, hogy a magány nem ellenség,
csak hely, ahol a szíve megtanult túlélni.
És ha egyszer pont téged választ társául, tudd:
Az ilyen nő szívébe belépni kiváltság.
Mert aki hosszú ideig volt egyedül, az már tudja:
A békéjét nem adja oda akárkiért.
/Szalai Zoltán/