A napokban egy nagyon régi ismerősömmel beszélgettem,

és úgy alakult, hogy elmondtam neki,

évekkel ezelőtt én bizony csalódtam benne.

Csendben hallgatta, ahogy meséltem mit éreztem akkor.

Meglepődött.

Ő ezt nem tudta, s nem gondolta.

- Igen, mi emberek sok mindent nem gondolunk…

Majd rám nézett és azt mondta:

"Ha lehet, akkor én most bocsánatot kérek".

És ekkor én lepődtem meg.

Úgy tűnik tényleg igaz a mondás:

"Bocsánatot kérni sosem késő."

/Saját/